16. Egy új élet – az egyetlen megoldás az ember problémájára

Mi emberek mindannyian egy életből lettünk, még akkor is, ha különböző egyének vagyunk. Nincs kivétel. Mindannyiunknak egyetlen eredete van, és ez a teremtésben rejlik. Az öröklődés törvénye is a teremtéskor volt meghatározva. A Biblia megmutatja nekünk, hogy Isten kezdetben egyetlen egyedet teremtett: Ádámot. Az 1Mózes 2. könyvében található bibliai beszámolóból tudjuk, hogy ezt követően Ádámból teremtette Évát. Isten elvett egy bordát Ádámtól, és megformálta belőle Évát. Évának lelkileg szintén hozzá kellett kötnie magát Istenhez. Ádámhoz hasonlóan neki is megvolt a megfelelő identitása, azonosságtudata, hogy ő teremtmény. Minden gyermek, aki ebben az állapotban jött volna létre Ádámból és Évából, Ádám életével rendelkezett volna, és így szintén képes lett volna örökké élni.

Ádám lelkileg kötődött Istenhez, és rendelkezett a helyes identitással: „Én egy teremtmény vagyok.” Minden más ember Ádámtól származott. Isten terve szerint az embernek szaporodnia kellett, és örökké, azaz korlátlan ideig kellett élnie.

De a dolgok másképp alakultak. Ádám és Éva becsapták magukat, amikor azt hitték, hogy megváltoztathatják identitásukat, és olyanokká válhatnak, mint Isten. Ez az önámítás az Istentől való elszakadáshoz vezetett. Mivel azonban a lelki függőség be van építve a lélek működésébe, elkerülhetetlenül lelkileg egymástól váltak függővé. Nem tudtak többé Istenbe és az Ő változhatatlan törvényébe vetett bizalommal rendelkezni. Nem tudtak többé hinni Isten szavának. Ezért mindketten a másikba vetették bizalmukat és hitüket. Az emberek azonban az önbecsapás révén lelkileg függetlennek látják magukat. Egy képzeletbeli buborékban élnek, azt hiszik, hogy szabadon gondolkodnak, és nem látják, hogy minden gondolatuk csupán attól függ, hogy mások mit mondanak, vagy tesznek. Ezt az önbecsapást a testi betegségen keresztül tudtam felfedezni, mert ez felfedi a hamis lelki függőséget.

A szeretet, amelyre az embernek szüksége van, mindig csak abból a forrásból meríthet, amely a világ kezdete óta erre a célra rendeltetett. Ahogyan Isten kezdettől fogva meghatározta, hogy honnan kapjuk az oxigént – a levegőből és nem a vízből –, úgy határozta meg azt is, hogy kizárólagosan hol és miből elégíthetjük ki lelki szükségleteinket. Ha mégis megpróbálunk mély lélegzetet venni, miközben víz alatt vagyunk, annak nem lesz jó vége. Ugyanez a helyzet a lelki függőséggel is: ha a szeretetünket emberektől próbáljuk beszerezni, az olyan, mintha a vízből próbálnánk levegőt venni.

Nagyon nehéz tudatosítani valakiben az öncsalásnak ezt a szörnyű állapotát, mert az orvostudományban és a tudomány egészében nincs világos képünk a betegség kialakulásának lelki aspektusáról.

Ha felismerjük azt az önámítást, hogy az ember azt hiszi magáról, hogy ő isten, akkor érthetővé válik, hogy honnan származik minden olyan tanítás, amely tagadja Istent. De még az Istent közvetlenül nem tagadó emberek sem tudják, miért van szükségük Istenre. Sajnos a vallások nem tükrözik pontosan a Teremtő szeretetét, hanem inkább egy uralkodó és diktatórikus Isten képét mutatják. Ezért mondhatjuk, hogy végső soron minden ember konfliktusban áll Istennel. Már nem tudnak közel kerülni Hozzá. Következésképpen az emberek évezredek óta sokféle módon próbálják pótolni az Istenhez való közelség hiányát. Sokan a vallásokban vagy ideológiákban remélnek megoldást a problémájukra. Akár Buddha, akár Marx, Konfuciusz vagy Gandhi, a cél mindig az, hogy valamilyen módon megoldják ezt az emberi problémát. Ez azonban nem hozza helyre az ember hamis identitását.

Ádám élete, amelyből mindannyian származunk, végül is elszakadt Istentől. Ez azt jelenti, hogy már nem vagyunk tartósan életképesek, és meg kell halnunk. Ha nem lenne mód arra, hogy ebből a de facto (ténylegesen) halott állapotból kilépjünk, hogy kicseréljük azt, hogy átváltozzunk egy időben nem korlátozott életre, akkor egyáltalán nem is élnénk.

Lehetséges-e megtérést elérni egy olyan emberben, aki tévesen azt hiszi, hogy ő maga isten?

15. eset

Mianmarban találkoztam egy buddhista szerzetessel. Körülbelül 50 éves volt, rendkívül megnagyobbodott pajzsmirigye volt, pajzsmirigy túlműködéssel és súlyos szívproblémákkal küszködött. Semmilyen gyógyszer nem segített rajta. Tíz évvel korábban a felesége elvált tőle, és magával vitte a gyerekeket. Ezután depresszióba süllyedt és szerencsejátékokba menekült. Bizonyos idő alatt eljátszotta szülei összes pénzét, körülbelül 60 000 dollárt. Ez hatalmas vagyon volt, mert Mianmarban az emberek naponta csak körülbelül 1 dollárt keresnek. Miután eljátszotta a pénzt, mély lelkiismeret-furdalás fogta el, mert tönkretette a szüleit a tetteivel. Szerzetes lett, sokat meditált és hiába kereste a békét.

Mitől lett beteg ez a személy? Ki okozta a pajzsmirigyproblémákat? A válasz: ő maga! A lelke irányítja az egész testét, beleértve a pajzsmirigyét és a szívét is. Lelke elszomorodott, és nem látott megoldást a problémájára. Lelkileg a felesége és gyermekei szeretetétől függött. Amikor elvesztette ezt a szeretetet, nem látott más kiutat, minthogy valahogyan jó érzéseket szerezzen a szerencsejátékon keresztül. A szerencsejáték a szeretet helyettesítője volt számára. Nem maga a játék, hanem azok az emberek, akikkel együtt játszott. De ők eltűntek, amikor a pénze elfogyott. Nem vette észre, hogy ezzel még mélyebb problémába sodorta magát. Testi betegsége a hamis lelki függőségének tükörképe volt. Lelkének nem volt megoldása. A szerzetesség és a meditáció sem hozott neki gyógyulást. Mit ajánlottam neki megoldásként? „Új életre van szükséged, új identitással”.

Miért kell egy új élet egy új identitással? Mert a régi élet csak a lelki szükségletek kielégítése végett képes emberekhez – és néha állatokhoz – kötődni. Nem képes arra, hogy lelkileg Istenhez kösse magát az „Én isten vagyok” identitással. Ha ez lehetséges lenne, akkor nem lenne szükség egy új életre, amelynek kötődési pontja csak Isten. Az ember összes problémája összefoglalható egyetlen kérdésben: Kitől függök lelkileg? Az Istentől való függés fiziológiai, normális, és nincs alternatívája, helyettesítője.

Már láttuk, hogy a szükségletek és a szükségletek forrásai tekintetében nincs választás. Amint az ember elveszíti szükségletei kielégítésének forrását, nem tud élni. Ha nem jut többé friss vízhez, akkor meg kell halnia. Ugyanígy nem tud létezni, ha nem fér hozzá a szeretet forrásához. Az, hogy egyáltalán élünk egy rövid ideig, bár el vagyunk választva Istentől, mint szeretetforrástól, egyedül az Ő kegyelme folytán lehetséges, hogy a régi életből az új életbe léphessünk. Ha valaki elmulasztja ezt az átmeneti lehetőséget, hogy megváltoztassa állapotát, akkor csak a nemlét, az örök halál marad számára.

Így a betegségeink és tüneteink egyszerre jelzik és figyelmeztetnek, hogy rossz lelki kötődési ponthoz (más emberekhez) kapcsolódunk, és azt is felismerjük, hogy ez hamis. Ennek következtében választási lehetőséget kapunk, hogy feladjuk a régi élet tévedését, és a szeretet és az élet igazi Forrásához kötődjünk, az Új Élet igazságával helyettesítve a régit.

Honnan jön az „Új Élet”? Hogyan jött létre?