Kihagyás

5. Az ember lelke – Több vagyunk, mint anyag

Az emberek számos olyan képességgel rendelkeznek, amelyeket nem lehet pusztán a „kémiával” magyarázni. Van valami az emberekben, ami túlmutat az anyagon. Csak akkor tudunk választ adni arra az alapvető kérdésre, hogy honnan ered a betegség, ha megtaláljuk ezt az összetevőt. Amint az előbb bemutattuk, az agy, mivel az csupán anyag, önmagában nem képes önállóan gondolkodni. Az agy nem lehet a gondolatok létrehozója. Bár feltétlenül szükséges a gondolkodáshoz, mégsem tud önállóan gondolkodni.

De akkor honnan erednek a gondolatok? A gondolkodás csak azzal magyarázható, hogy az embereknek és az állatoknak kell legyen lelkük. A lélek láthatatlan, és fizikailag nem lehet közvetlenül kimutatni, de mégis vannak nyilvánvaló bizonyítékok a létezésére.

Bizonyíték az anyagtalan lélek létezésére:

1. Az emberek és az állatok lelki szükségletei

A lelki szükségletek egész sora figyelhető meg mind az emberekben, mind az állatokban: szabadság, biztonság, kíváncsiság, tudásszomj vagy információéhség és még sok más. Az emberek lelki szükségletei kétségtelenül messze túlmutatnak az állatokén, például az igazságosság, az igazság, a felelősség, az erkölcs, a megbecsülés, stb. tekintetében. Az emberek lelki szükségleteinek listája nagyon hosszú. Közös bennük, hogy nem vegyi természetűek; a „szabadság”, nem szedhető tabletta formájában.

Az ilyen jellegű szükségleteket egy entitásnak, egy lénynek kell kérelmeznie. Ha ez a lény nem létezik, a szükséglet is értelmetlen, mert nincs rá szükség. Van az emberben egy entitás, amely lelki szükségleteket követel, de mi az? Mi vagy ki akarja az emberben a szabadságot? Vajon az agysejtjeink vágynak-e ezekre a lelki szükségletekre? Vagy a szív, a máj vagy a gyomor? Lehet, hogy például az agysejteknek szükségük van a többi ember megértésére ahhoz, hogy működhessenek? Tiltakozik és felháborodik egy sejt, ha igazságtalanságot követnek el vele vagy egy másik emberrel szemben?

Értelmünk számára nyilvánvaló, hogy ez nem így van. Kell tehát lennie valaminek az emberekben és az állatokban is, ami a lelki szükségleteket követeli. Valami, ami különbséget tud tenni igazság és hazugság, igazságosság és igazságtalanság, biztonság és bizonytalanság között. Valami, ami képes megkülönböztetni a szeretetteljes cselekedetet a szeretetlenségtől. Az emberek nyilvánvalóan képesek erre. Honnan ered ez a képesség? Nem volt más magyarázatom, mint elfogadni, hogy az ember több kell legyen, mint puszta anyag. Egy lelki entitás létezését nem lehet egyből elvetni. És mivel már mindannyian ismerjük a kifejezést, ezért hadd nevezzük meg, hogy van lelkünk.

2. A test függ a lélektől

A kémiai anyagokból álló testünknek a növényekhez hasonló fizikai szükségletei vannak, amelyeket nem tud önmagában kielégíteni. Ahogyan egy növény is függ attól, hogy a természet vagy az emberek rendelkezésére bocsássák a vizet, amit felszívhasson, úgy testünk is a lélektől függ fizikai szükségleteinek kielégítésében. A test ezért éhség és szomjúság, fázás, vagy izzadás útján jelzi szükségleteit. Ily módon a test megmutatja a léleknek, hogy mi az, ami hiányzik neki, vagy amiből túl sok van. A test nem tud magának élelmet és vizet szerezni. Csak a lélek képes ellátni a testet táplálékkal, vízzel, oxigénnel, stb. A test aztán felszívja és feldolgozza ezeket az anyagokat, de nem tudja „beszerezni” magának. A lélek az, ami a testet irányítja. Csak ezen keresztül képes az ember mozogni, még akkor is, ha csak a hűtőszekrényhez vagy a csaphoz megy.

Lélek nélkül a test nem lenne képes gondoskodni magáról. Ezért a test jelzést küld a léleknek, hogy pótolja a hiányt. A sejt az, ami “éhezik” táplálék híján, de egy sejt maga nem érzékeli az éhséget. Az éhség tehát nem az egyik sejttől a másiknak, hanem a sejtektől (az anyagtól) a léleknek küldött jelzés. És ez aztán kielégítheti a test szükségletét – vagy megtagadhatja azt. Ez elvezet minket a harmadik bizonyítékhoz azzal kapcsolatban, hogy kell legyen lelkünk.

3. A lélek és szükségleteinek elsőbbsége a fizikai szükségletekkel szemben

Egy olyan ember életében, akinek a „szeretet” (mint a lelki szükségletek kifejeződése) és az élet között kell döntenie, a szeretet fontosabb, mint az élet. Ezt a fontossági sorrendet újra és újra megfigyeltem. Sok olyan házaspár van, ahol mindkét partner a másik előtt szeretne meghalni, mert nem akar egyedül élni. Egy idős páciens elmondta nekem, hogy felkészült arra, hogy ha a felesége meghal, ő is rögtön utána fog meghalni. Egy fiatalember esetében tragikus volt, amikor a barátnője véget vetett a kapcsolatuknak. Nem bírta elviselni a helyzetet, elvette apja pisztolyát, meghívta a lányt egy kirándulásra, és lelőtte őt, majd saját magát.

Világosan észrevettem, hogy a pácienseim a lelki szükségleteiket a fizikai szükségleteik elé helyezik. Ezt a mindennapi életben is látjuk, amikor az emberek lemondanak az ételről, az alvásról és a pihenésről, csak hogy lelkük vágyait kielégíthessék. A serdülőkorban nem sok figyelmet fordítanak a fizikai szükségletekre, amikor a lelki szükségletek kielégítése egy-egy buliban fontosabb, mint maga az élet.

Kivétel nélkül mindenki elégedetlen lenne a puszta létezéssel. Gyakran megkérdeztem a pácienseimet: „Elégedett lenne, ha csak élne?” Senki sem válaszolja azt, hogy az élet önmagában elég lenne neki. Mindenkinek van valami, ami hajtja, ami értelmet ad az életének, ami nélkül nem lenne elégedett. Megfigyeltem, hogy az élet értelmének (vélt) elvesztése az, ami mentális stresszhez vezet, majd betegségként jelentkezik a testben. A betegség nem annak a következménye, hogy az ember küzd a saját „életéért”. A betegség inkább annak az eredménye, hogy az ember nem tudja megvalósítani élete „értelmét”, vagy elveszítette azt.

A függőség is az értelem kereséséről szól, nem pedig magáról az életről. És mivel az értelem iránti lelki igény egyre nagyobb, sok függő embert látunk. Az élet értelme mindig fontosabb számunkra, mint maga az élet, ami azt bizonyítja, hogy a lélek a test fölött áll, és hogy az emberek inkább feladják az életüket, minthogy ne találják meg annak értelmét.

Ez azt jelenti, hogy Maslow piramisa rosszul van felépítve. A piramis első szintjén a fizikai szükségletek vannak.1 Az emberi élet valósága azt mutatja, hogy az emberi szükségletek piramisát valójában elsősorban a lelki szükségletek töltik ki, és csak másodsorban a fizikai szükségletek. Igen, vannak fizikai és lelki szükségleteink és mindkettőre szükségünk van. Mindazonáltal a lelki szükségletek fontosabbak, mint a test fizikai szükségletei.

Pontosan mi az, ami az embereket képessé teszi arra, hogy az élet értelmét többre értékeljék, mint magát az életet? Ki a vezérlő erő az emberekben? Az agy – azaz a test – vagy a lélek?

4. A lélek képességei meghaladják a test képességeit

A test az idegeken keresztül kommunikál a lélekkel, valamint úgy, hogy érzéseket és érzelmeket küld neki. Ezek a test vágyát írják le. A léleknek válaszolnia kell a test kívánságára, vagy visszautasíthatja azt? A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a lélek nem akar valamit, akkor a test akármennyi sürgető jelzést küld, az igénye akkor sem fog kielégülni. A lélek olyan entitás, amelyet nem lehet cselekvésre kényszeríteni.

Három dolgot tudtam meg a lélekről a betöltött szerepe alapján:

  1. A lélek egy zárt rendszer, és kívülről nem irányítható. A lélek kívülről befolyásolható, de csak ő dönti el, hogy elfogadja-e ezt a befolyást vagy sem.
  2. Egy lélek csak önmagát tudja irányítani, és ezt belülről teszi.
  3. A lélek mindig aktív, azaz a lélekben nem létezik passzivitás.

A döntések meghozatalának képessége valószínűleg a legfontosabb különbség a fizikai és a spirituális elem között. A fizikai elem nem tud nemet mondani, engedelmeskedik a kívülről érkező parancsoknak. Egy fadarab nem tudja megvédeni magát, amikor valaki dolgozik rajta. A szervezet csak kémiai reakciókra és anyagcserére képes. A kapott parancsok szerint reagál. A lélek nem fogad el parancsokat, hanem önállóan cselekszik.

A lélek tehát képes

  1. a saját cselekvéseire (saját kezdeményezésre tud cselekedni, dolgokat kigondolni, stb.)
  2. a külső ingerre reagálni, vagy megtagadni a regálást (“nem”-et mondani),

és az anyag nem teheti meg ezeket.

A léleknek előbb fel kell dolgoznia az információt ahhoz, hogy bármit is tegyen. De önállóan cselekszik, és reagál, amikor akar, vagy nem reagál, és visszautasítja a külső ingert. Ezért nem lehet a lélek egyenlő az anyaggal. Mivel az anyag fölött áll, a lélek nem keletkezhet az anyagból.

Amikor a test igényli a táplálékot, a lélek kielégítheti ezt a késztetést. A lélek azonban szabadon dönthet úgy is, hogy a test sürgető jelzése ellenére is étkezés nélkül marad. Ezért van az, hogy valaki életveszélyes éhségsztrájkba kezdhet, ha ezzel egy magasabb lelki szükségletet elégít ki.

Mindez azt mutatja, hogy az anyag hatással van a lélekre, de nem képes azt irányítani. Akadályozhatja a lelket azáltal, hogy a lélek döntésére adott reakcióként kellemetlenséget és fájdalmat okoz. A fizikai reakciók azonban nem kényszeríthetik a lelket arra, hogy engedelmeskedjen a testnek (az anyagnak).

Ez világossá teszi, hogy a lélek nem olyan elem, amelynek parancsolni lehet, mint az anyagnak. Mivel a lélek belülről irányítja önmagát, ellenőriznie kell a neki felkínált információkat, hogy azok megfelelnek-e lelki szükségleteinek. Ha olyasmit kínálnak neki, ami megfelel az igényeinek, akkor elfogadja azt, és ennek megfelelően cselekszik. Ha nem, akkor nem annak megfelelően cselekszik, amit valaki felajánl neki. Ezért egyértelmű nemmel rendelkezik, mint cselekvési lehetőséggel, ami az anyagban nem található meg.

A kínzás végső célja szintén az, hogy a test révén elérje a lelket. A test megsérül vagy megsemmisül, amit a léleknek éreznie kell, és el kell viselnie. De még ez a folyamat sem tudja a lelket cselekvésre kényszeríteni. Sok ember, akit megkínoztak, soha nem adta meg magát, bármilyen erősen kínozták. Ez újabb bizonyíték arra, hogy az emberben két entitásnak kell lennie.

5. A test irányítása a lélek gondolatai által

A meghozott döntések az agynak szóló parancsok, nem pedig jelzések vagy kérések. A testnek mint fizikai elemnek reagálnia kell a külvilágra. Nincs választási lehetősége. A kezek mozdulatai nem mások, mint impulzusok, a lélektől érkező parancsok, amelyeket a test végrehajt. A test nem mondhat erre nemet.

A pánikroham példáján keresztül megvizsgálhatjuk e két entitás közötti kölcsönhatást. Ha az emberi lélek életveszélyes fenyegetettségnek, kockázatnak értelmez egy helyzetet, egy másodpercnyi ijedtség hatására a test milliszekundumok alatt kémiai úton hormonok sorozatát bocsátja ki, amelyek megváltoztatják az egész test anyagcseréjét. Van a testnek választási lehetősége? Nincsen, úgy kell reagálnia, ahogyan az előre be van állítva. Még ha a pánik tévhiten alapul is, a fizikai reakció ugyanaz. Néha álmodsz valami rosszat, aztán megkönnyebbülten ébredsz, és azt mondod magadnak: „Ez csak egy álom volt!” Ettől függetlenül a fizikai reakció akkor is megmarad. Ez vonatkozik arra a pánikra is, amelyet önként teremtesz magadnak azzal, hogy bizonyos filmeket nézel.

Ahhoz, hogy a lélek a gondolatokon keresztül irányíthassa a testet,2 a természeti törvények szerint a testet fizikai impulzusokkal kell ellátnia. E nélkül nem tudná a testet mozgásba hozni.

Láttuk, hogy az agyunk elektromos árammal működik. És ezeknek az impulzusoknak valahonnan jönniük kell. Az agy nem adhatja őket önmagának. Ezt mutatja az élő és a halott ember közötti különbség. Mi hiányzik egy halott ember agyából? Az elektromos áram! Miért hiányzik most? Hogyan jut egyáltalán az áram az agykéregbe? Ki generálja az elektromos impulzust az agyban?

Az agy, mint anyag, nem képes az azt működtető elektromos impulzusok létrehozására.3 Ha képes lenne önmagát ellátni a meghajtásához szükséges eszközökkel, akkor egy perpetuum mobile, örökmozgó lenne. Ez azonban megszüntetné a függőség alaptörvényét és a csatorna elvét. Az agy másképp működne – nemcsak az összes többi emberi szervtől, hanem a világegyetem összes megfigyelhető elemétől is eltérően.

A lélek az, amely gondolatokon és döntéseken keresztül kiváltja az elektromos áram impulzusait. A lélek tartja úgymond „mozgásban” az agyat. Ez az áram mérhető. Ez nem más, mint a lélek tevékenysége az agyban. Maga az agy nem képes elektromos impulzusokat generálni, ahogy az a halottaknál látható. A természet törvénye szerint tehát a halott ember bizonyítja, hogy kell legyen lelke az élő embernek.

A lélek létezésére vonatkozó bizonyítékok a következőképpen foglalhatók össze: A lélek nélkül:

  • nincs mentális tevékenység
  • nincsenek lelki szükségletek
  • nincsenek érzékszervi jelzések (tapintás, látás, szaglás, ízlelés, hallás).
  • nincsenek gondolatok
  • nincs értékítélet (választható Igen vagy Nem)
  • nincs felelősség
  • nincs erkölcs
  • nincs lelkiség
  • nincs lehetőség a test mozgatására.

A lélek nélküli test tehát halott. Így óhatatlanul felmerül a kérdés: ha az anyag nem képes azt előállítani, akkor honnan származik a lélek?

  1. Maslow, A. H. (1943): Az emberi motiváció elmélete. Psychological Review. 50 (4), S. 370-396. ↩

  2. A légzésfunkciót is egy kémiai folyamat irányítja a lélek jelenlétében. Ez a kémiai folyamat csak addig működik, amíg a lélek irányítja, de az, hogy hogyan működik, nem a lélek döntése. A táplálékfelvételről való döntéstől eltérően a légzés hatásosan edzhető, de tudatosan nem lehet tartósan leállítani. Ezért az irányítás nem csak azt jelenti, hogy parancsokat adunk a testnek, de a testben meghatározott folyamatokat is fenntartjuk egy meghatározott kereten belül. ↩

  3. Az agykéregből az egész testet átható komplex vezérlő impulzusokról van szó, nem pedig arról, hogy a test maga hogyan látja el energiával az agyat. ↩