9. Önmagunk megismerése az első és legnehezebb lépés az igazság felé

Mi a legfontosabb tudás, amit el kell sajátítani? Nem az önismeret? Meggyőződésem, hogy az emberiség legnagyobb katasztrófája az, hogy mélységesen tudatlanok vagyunk a természetünkkel kapcsolatban. Hogyan gondolkodom? Hogyan keletkeznek az érzéseim és érzelmeim? Miért reagálok úgy, ahogyan reagálok? Ha az emberek ismernék önmagukat, nem hagynák magukat becsapni mások által. Az önismeret birtokában tudnánk, hogy kik vagyunk, mit tehetünk és érhetünk el, és mi az, ami lehetetlen számunkra. De sajnos az emberek nem ismerik önmagukat. Egyetlen iskola vagy egyetem sem tanítja meg nekünk az igazságot önmagunkról.

Amikor elkezdtem beszélgetni a betegekkel az élettörténetükről, észrevettem, hogy az emberek félreértékelik magukat. A történeteikből könnyen kiderült, hogy hamis önképük van. Fel kellett tennem magamnak a kérdést: vajon én is ilyen rosszul látom magam? Nagy nehézséget okoz, hogy nem ismerjük önmagunkat. Az önismeret nehéz lehet, de ettől függetlenül elengedhetetlen, hogy megértsük a bennünk zajló folyamatokat, hogy meg tudjuk magyarázni a betegségeket.

A tükrök segítségével önismeretre tehetünk szert. A test számára a tükör az, amit mindannyian ismerünk. Vajon a tükör a valóságot tükrözi? Egy jó tükör pontos tükörképet mutat. De mi a tükör a lélek számára? Hogyan ismerem fel, hogy ki vagyok én mint személy?

Fontos, hogy objektív mércével mérjem magam. Mi áll rendelkezésünkre ehhez?

Az önismeret eszközei:

A. A test: Az emberi agy és különösen az agykéreg szerkezetét már megvizsgáltuk. Minden testi funkciót az agykéreg irányít az idegek segítségével, amelyek az egész test legkisebb részeit is összekötik. Ez csak azért lehetséges, mert van lelkünk. A lélek és a test úgy működik együtt, mint egy zenész és a zongora. A lélek gondolatokon és döntéseken keresztül irányítja és küldi az elektromos áramokat a testbe. Mivel egy szervnek nincs más választása, mint a befogadás, az agy csatornaként fogadja ezeket az áramokat, és ennek megfelelően reagál, azaz pontosan a lélek által meghatározott impulzust továbbítja a testnek.

Az első fizikai reakció a limbikus rendszerben zajlik. Az érzelmeken keresztül a hormonok (kémia) egy kezdeti ciklusban jelzik vissza, hogy az elektromos impulzust kiváltó gondolat megfelelő volt-e a test számára vagy sem. Az érzelmek mindig a gondolatok következményei, azaz hatásai. Az érzelmek és a gondolatok tehát nem párhuzamosak. Például a félelem gondolata öntudatlanul elterjed, majd a test számára stresszes érzelemként nyilvánul meg az elektromos impulzusokon keresztül, az azt követő hormonokkal együtt.

Ez azt jelenti, hogy az emberek maguk felelősek azért, amit érzelemként érzékelnek. Az érzelmek végső soron a tudattalan gondolkodásunk tükörképei.

A súlyos fejfájással küzdő páciens (5. eset) esetében az érzelmek azután jelentkeztek, hogy megváltoztatta a barátjával kapcsolatos szeretetteljes gondolatait. A kiváltó ok a barátja hűtlenségéről szóló negatív információ volt, amely nem felelt meg lelki szükségleteinek. A nő ezért a csalódottság, a megbántottság és az esetleges bosszú gondolataiba tévedt. Miután megkapta az információt, a gondolatai már nem voltak szabadok, hanem csapdába estek. Attól a pillanattól kezdve, hogy kényszeresen kezdett gondolkodni és így csapdába esett, olyan döntéseket hozott, amelyek kezdetben negatív érzelmeket váltottak ki a limbikus rendszerben. Ezek a gondolatok nem felelnek meg a test szükségleteinek, ezért helytelen elektromos impulzusokat eredményeznek. Rövid idő után fejfájás jelentkezett további reakcióként.

Mivel a testet a lélek irányítja, a test tökéletes tükre a léleknek. Objektív és nem tud hazudni, mert csak azt adja tovább, amit kap vagy amit vele tesznek. A test – mint tükör – felfedheti a léleknek az igazságot önmagáról. És mivel a lélek alapvetően csak két csoportba soprolhatja a kapott információt – igazság vagy hazugság –, a test bizonyítja a léleknek, hogy igazat gondol-e vagy hazugságot követ. Ez a folyamat egy fontos objektív mérce, amely segít a léleknek felismerni tudattalan önbecsapását, majd azt az igazsággal helyettesíteni.

B. A csapdába esett lélek: Amíg az ember olyan információkat kap, amelyek megfelelnek a lelki szükségleteinek, addig szabad marad. Nem kell negatívan reagálnia. Mivel az elvárásai teljesülnek, nincs probléma. Abban a pillanatban azonban, amikor a másik személy már nem azt teszi, amit elvárnak tőle - vagy ami a saját szemszögéből nézve helyes lenne -, kezdődik a probléma.

Amikor kicsi voltam, nagyapámnak volt egy kutyája. Ha cukkoltad, megharapta a saját farkát, és körbe-körbe futott. Biztosan nem bölcs dolog, ha tönkreteszed magad, csak azért, mert mások hibáznak. De pontosan ez az általános folyamat az összes általam vizsgált páciensnél. Még ha mindenkit ismernék is a világon, valószínűleg nem találnék kivételt.

Néhány beteg úgy gondolja, hogy másképp is gondolkodhat. Elkerülhetik, hogy dühösek legyenek. Tényleg megtehetik ezt?

8. eset

Egy páciensem 35 év házasság után rájött, hogy férje házasságuk kezdete óta több nővel, különböző helyeken csalta meg őt. Körülbelül három évvel azután, hogy a nő erre rájött, több panasszal kereste fel a rendelőmet. Az egyik ezek közül az alvászavara volt. Azt mondta: „Már nem tudok aludni éjszaka. Ilyenkor kocsikázom, és a csillagokat nézem, miközben azon gondolkodom, hogyan tudnék ebből a helyzetből kilábalni”.

Szabad ez a nő lélekben, vagy csapdába esett? Ki tartja fogva? A nő 35 évig boldog és elégedett volt a férjével. Csak akkor kezdődött el benne a pusztulás folyamata, amikor rájött a megcsalásra. Ki segíthet rajta, amíg nem veszi észre, hogy önmagát pusztítja? Senki sem. Azt hiszi, hogy a férje tettei pusztítják őt. De a férje tette nem ártott neki, amíg ő nem tudott róla. Ez világossá teszi, hogy csak az a mód, ahogyan valamit érzékelünk és kiértékelünk, árthat nekünk.

Amikor rájöttem, hogy minden páciensem önpusztító, megkérdeztem magamtól: Miért teszik ezt magukkal? Természetesen ugyanezt a problémát fedeztem fel magamban is. Ez minden embert érint, mert mindannyian úgyanúgy működünk. Mi tehát a hiba? Hol rontjuk el mindannyian?

A megtévesztés abban áll, hogy a kapott információt igazságnak tekintik. Amíg az információt nem ismerik fel hazugságként, addig az a megtévesztett személy számára igazság marad. A probléma tehát csak azért következik be, mert a hazugságot igazságként fogadják el.

C. A természet alapvető törvénye az ok és okozat: Nézzük meg a kapcsolatainkban megjelenő viselkedésmintáinkat! Kapcsolataink vannak anyánkkal, apánkkal, házastársunkkal, gyermekeinkkel, háziállatainkkal, stb. Miért vannak ezek a kapcsolataink? Mert szeretjük ezeket az embereket, és adni akarunk nekik valamit? Vagy azért, mert kapni akarunk tőlük valamit, nevezetesen azt, hogy szeretve legyünk? Miért költözött össze a fejfájós nő a barátjával? Miért megy valaki férjhez? Adni vagy kapni akarnak valamit? A szokásos válasz: „Mindkettő!” Igaz ez? A törvényből láttuk, hogy az adás és a kapás egyszerre, ugyanazon a helyen nem működik. Ez nem lehetséges. Ahogyan előre és hátra sem lehet egyszerre menni.

Az emberben lévő hiba egy gondolatot kényszerít rá: „Függök a szeretettől és a mások cselekvéseitől és lététől (létezésétől). Valóban így van ez? A problémának két gyökere van. Vagy az emberek nem azt teszik, amit mi helyesnek tartunk és elvárunk tőlük – vagy megteszik, de meghalnak és elvesznek számunkra.

A függőség többnyire nem tudatos gondolatával minden ember, akivel kapcsolatba lépek, az adósommá válik. A kapcsolatot úgy kezdjük, hogy adunk (legalábbis azt hisszük, hogy adunk), és nem úgy, hogy elveszünk. Ez azonban ellentmond a törvénynek. A természetben minden azon elv szerint működik, hogy veszünk, hogy adhassunk. Az emberek azonban azt hiszik, hogy először adnak, hogy utána vegyenek vagy kapjanak. Az emberi lélek alapvetően téved, mert azt hiszi, hogy először önmagából ad. Ezért mások tartoznának neki valamivel, és cserébe valamit adniuk kellene neki.

A tévhit miatt mindenki „először” ad, és vár valamit cserébe - még akkor is, ha azt hiszi, hogy nem számít rá. Ha semmi sem jön vissza a másiktól, akkor a negatív gondolatok, amiket róla gondolsz, elárulják, hogy valami nincs rendben.

Összefoglalva, három dolog segít abban, hogy felismerjük önmagunkat:

1. A test megmutatja nekünk az érzelmeinket, a működési zavarokat, a szorongást és mindenféle betegséget.
2. Egy csapdába esett lélek reménytelen kilátásokkal. Gondolatok, amelyek állandóak és nem hagynak békén.
3. Az ok és okozat alapvető törvénye, amely kimondja, hogy a *vevés* megelőzi *az adást.* Hogy csak az egyén maga tudja kielégíteni szükségleteit, azáltal, hogy kívülről veszi mindazt, amire testileg és lelkileg szüksége van, és azt továbbadja, azaz megvalósítja. Senki sem ihat, ehet vagy gondolkodhat más helyett.