14. Az ember függ a szeretet forrásától

Az ember a lelkében lévő tévedés miatt – miszerint ő egy isten – lelkileg független lénynek látja magát. Ezért nem könnyű megmagyarázni a függőséget egy olyan embernek, aki függetlennek tartja magát egy szeretetforrástól (az információforrás értelmében is). Mindazonáltal senki sem tagadhatja, hogy az emberben minden folyamat az információ befogadásával kezdődik. Függetlenül attól, hogy milyen módon történik a befogadás, akár látás, hallás, szaglás, ízlelés vagy tapintás által, az információnak egy kiértékelési folyamaton kell keresztülmennie, mielőtt befogadásra kerülne. Már láttunk egy áttekintést arról, hogy ez hogyan működik. Most ezt a folyamatot szeretnénk részletesebben leírni.

Egy kanadai kisfiú azt mondta az édesanyjának az ember lelkéről szóló előadásom után: „Anyám, tudod, hogy nem kényszerítheted a lelkemet arra, hogy én szorgalmasan gyakoroljak a zongorán?”. A gyerekek fantasztikus lények. Gyakran intuitív módon nagyon jól megértik az összefüggéseket. Tudja, hogy az édesanyja nem kényszerítheti. De miért gyakorol a fiú mégis, ha az anyja ragaszkodik hozzá? Mert a lelke az anyjától függ. Egy lélek mindig tudatosan cselekszik, de soha nem önállóan. Lelki szükségleteit valamilyen forrásból kell kielégítenie. Mivel a fiú az anyjától vesz, engedelmeskedik, még akkor is, ha ez nem igazán tetszik neki.

A lélek függőségének további bizonyítéka az a tény, hogy jutalommal vagy büntetéssel való fenyegetéssel rávehető arra, hogy olyasmit tegyen, amit különben saját elhatározásból nem tenne. Gyakran látom ezt a praxisomban. A gyermek ott ül, és nem nyitja ki a száját, hiába könyörög az anya: „Kérlek, kérlek, nyisd ki a szádat!” A gyermek ennek hatására általában még jobban összepréseli a száját. Ha az anya ezután megígéri, hogy megveszi utána a kedvenc fagylaltját, a száj kinyílik, mert a gyermek lelke beleegyezik a jutalomba.

De egy bizonyos ponton a gyermek lelke már nem elégedik meg az anya ajánlataival, és az ígéretek vagy fenyegetések már nem számítanak. A gyermek ekkor azt teszi, amit akar, az anyára való tekintet nélkül.

A lélekről már megtudtunk három döntő fontosságú dolgot:

1. A lélek egy zárt rendszer, és kívülről nem irányítható. A lélek kívülről befolyásolható, de csak ő dönti el, hogy elfogadja-e ezt a hatást vagy sem.
2. Egy lélek csak önmagát tudja irányítani, és ezt belülről teszi.
3. A lélek mindig aktív, azaz a lélekben nem létezik passzivitás.

Mivel a léleknek vannak szükségletei, amelyeket ki kell elégíteni, a kívülről érkező információknak meg kell felelniük ezeknek a szükségleteknek, azaz az információt igaznak kell értékelni, ahhoz hogy befogadható legyen. A lélek csak az igazságot tudja befogadni, vagy azt, amit igazságnak tart. Ezért minden információt ellenőriznie kell, mielőtt befogadná.

Hogyan és mivel ellenőrzi a lélek, hogy az információ igaz-e és megfelel-e az igényeinek? Az információk mérlegeléséhez szükség van egy mércére, amellyel a vizsgálatot elvégezzük. Ez a mérce lehet objektív, azaz abszolút és biztos - vagy lehet szubjektív és ezért bizonytalan. Mindenesetre a mérlegeléshez használt mérce döntő szerepet játszik. Az objektív és szubjektív mércék közötti különbségeket a 2. fejezetben már megvizsgáltuk.

Ha a vizsgálat az információt igaznak találja, akkor azt elfogadjuk. Ez a hinni és a tenni kombinációjához vezet. Mivel egyetlen információ sem keletkezik önmagától, a lélek egyidejűleg meg is bízik az információ forrásában. Ahhoz, hogy egy lélek – amelyet mindig személyként kell érteni – megbízzon valamiben, az információ forrásának is rendelkeznie kell lélekkel. Ez azt jelenti, hogy csak más emberek – vagy akár állatok – jöhetnek szóba. A szeretet nem szerezhető meg egy fától vagy egy kémiai elemtől. Az információt hiszed, a személyben bízol. Ha egy szakértőt hallgatsz egy témában, és egyetértesz vele, akkor bízol ebben a szakértőben és elhiszed az információját. Hogy ez az egyes esetekben bölcs-e, az más kérdés.

Miután az információt befogadtuk, a folyamat többi része gyors és szabályozott sorrendben zajlik. A lélek döntése elektromos áramot vált ki az agykéregben, amely pontosan az adott testrészbe irányul. A testnek ennek megfelelően reagálnia kell. Természetesen azt is el kell döntenie, hogy mennyit és mit eszik, stb. A léleknek kell kielégítenie a test szükségleteit. Ha a lélek ezt nem teszi meg, és úgy dönt, hogy a test szükségleteit háttérbe szorítja, akkor a test, és ezzel együtt a lélek is, előre látható időn belül meghal.

Az ember csak a lelke kimeneténél teljesítheti teremtésének célját. A helyes identitással az ember szabad lény lenne. Bár függő maradna, mindig szabad lenne. De a lélek bemeneténél, az identitásban ott van a hazugság: „Én isten vagyok”. Ez a hazugság egész életünkben elkísér minket, ha nem fedezzük fel és nem távolítjuk el. Ez a hazugság magunkról meggyőz minket arról, hogy mi vagyunk a szeretet forrása. Ez megsemmisíti a kapcsolatot a szeretet igazi Forrásával, és többé nem tudunk kapcsolatba lépni Vele. A függőség törvénye háttérbe szorul a szemünkben, még akkor is, ha természetesen továbbra is érvényes. Akkor azt gondoljuk, hogy látszólag nincs szükségünk több információra a lelkünk számára, és ebben a tekintetben a semmiből élünk. Ez a nagy megtévesztés, amellyel minden ember születik.

Az ember élete azonban egyértelműen bizonyítja, hogy nem lehet független. Mivel csatornaként működik, a bemeneténél mindig függő helyzetben van. A lelke kimeneténél azonban az ember független. Az, hogy mit teszek a kapott szeretettel, teljesen rajtam múlik. Szeretetből soha nem tehetek rosszat. Ha jóllaktam, szabadon eldönthetem, mit teszek a felvett energiával. Ugyanakkor nincs szabadságom azt enni, amit akarok. Ha olyasmit eszem, ami nem ad energiát, akkor az nem jó. Nem mi döntjük el, hogy „mit” és „honnan” szerzünk be. Ezek a kérdések nem tartoznak egyetlen teremtmény hatáskörébe sem, azaz nem dönthetnek szabaon ezzel kapcsolatban. Szükségleteink mind rögzítettek. Szabadságunk abban áll, hogy eldöntjük, mit kezdünk a szükségleteink kielégítésére felhasznált erőforrásokkal.

Hány dolgot tudsz szeretetből tenni? Végtelenül sokat. Az embernek sokkal több lehetősége van, mint egy élettelen számítógépnek, amely az elektromosság és a programok segítségével már nagyon sokféle eredményt képes előállítani. Ez azért van, mert a kimenetnél szabadok vagyunk.

A legfontosabb felismerés, amelyre el kell jutnunk, a válasz a következő kérdésre: „Ki vagyok én?” Választási lehetőség és felelősség nélkül születésemtől fogva tévedésben vagyok. Tudat alatt azt hiszem, hogy valaki vagyok, aki nem lehetek. Először is tudatosítanunk kell ezt a hamis identitást, hogy változás történhessen, és képesek legyünk kilépni a hazugságból.

Én mindenesetre belefáradtam abba, hogy olyan hazugságban higgyek, amely csak megtéveszt és megnehezíti az életemet. A valódi probléma nem az embertársaim vagy a környezetem. Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek nem megfelelőek. De csak akkor tudok valóban tenni valamit a környezetemért, ha csatornává válok, nem törekszem többé semmire önmagamért, és az igazságban élek. Ha békesség van a szívben, nincs konfliktus és rombolás. Ez az állapot azonban soha nem érhető el törvényekkel vagy intézkedésekkel. Az ember problémája önmagában rejlik. Hogyan nézne ki alig két hét után egy tökéletes világ, amelybe mindannyian ebben a megtévesztett állapotunkban csöppennénk bele?

Amikor belsőleg megváltozom, és visszatérek az igazsághoz és a természet törvényéhez, jót cselekszem a környezetemben. Ellenkező esetben kénytelen vagyok a családomat és embertársaimat jó cselekedetekre kényszeríteni, mert az a „jó” számomra. Ezért a tennivalónk a következő: először magunkban kell megváltoznunk. Csak ezután mehetünk másokhoz, és mondhatjuk ki, amit gondolunk, hogy mi a helyes. Így tudunk jó hatást gyakorolni. Még ha mások nem is fogadják el a jó befolyásunkat, legalább betöltöttük teremtetésünk célját.

Ahogy korábban már említettük, csak két identitás létezik: teremtő és teremtmény. A Teremtő önmagában létező és önmagában teljes rendszer. Ugyanakkor a Teremtő független és Ő maga a teremtésének forrása. A Teremtőt szeretem egy körrel ábrázolni. Minden teremtmény, beleértve az embert is, a „venni, hogy adhass“ törvényének van alávetve.

Ez a teremtményt csatornává, nyitott rendszerré teszi, és függővé. Melyik volt előbb?¹ Nyilvánvaló, hogy a Teremtő csak a kiváltó ok lehet, a teremtmény pedig csak a hatás. A „szeretet” kifejezést már többször használtuk itt a lelki szükségletek összességének megjelölésére. Hogyan lehet meghatározni a szeretetet? Végül is a szeretet az az eszköz, amelyre az embernek leginkább szüksége van a működéshez.

A szeretet természetesen szubjektív dolog, és mindenki egyénileg határozza meg, hogy számára a szeretetnek melyik aspektusa e legfontosabb. Ugyanakkor minden ember végső soron igennel válaszol arra a kérdésre, hogy szüksége van-e a szeretetre. Választható-e az, hogy szeretetre van szükségünk, vagy hogy szeretve akarunk lenni? Nem. A lelkünk csak szeretettel működik. A szeretet magában foglalja az összes lelki szükségletet, mint például a szabadság, az igazságosság, a harmónia, az elismerés, a biztonság és még sok más. Mindezek megváltoztathatatlan szükségleteink. Így vagyunk megalkotva mi, emberek.

Mint valaki, akinek különösen nagy szüksége van a harmóniára, igyekszem mindenkinek megfelelni. Olyan légkörben érzem jól magam, ahol mindenki „kedves a másikhoz”. De mi történik a harmónia iránti igényemmel, ha a dolgok másképp alakulnak? A szüleim elváltak, amikor 8 éves voltam. Egy héttel később hepatitis B-t, egy vírusfertőzést kaptam. Kitalálod, mi okozta? Senki sem kételkedhet abban, hogy a szülők válása kárt okoz a gyerekeknek. De hogyan kerül egy vírus a májba? Miért történik valami fizikai, ha lelki szinten van probléma? Azért, mert a gyermek a szülei szeretetétől függ.

Én választottam akkor, hogy beteg legyek? Nem választhattam meg a családomat és nem is mondhattam le róla. Már 8 évesen a saját családomra gondoltam, terveztem és álmodoztam a házasságról. A lányok mindig is a figyelmem középpontjában álltak. A harmóniát és a szeretetet kerestem bennük. Tulajdonképpen korán megnősültem, mert meg kellett szereznem a harmóniát. Minden férfinak megvan a saját elképzelése arról a nőről, akit szeretne. De ezek az elképzelések nem mindig válnak valóra.

Az, hogy szükségünk van harmóniára, igazságosságra, stb., nem választás kérdése. Ez a lelkünkben van rögzítve. Vagy kielégítjük ezeket az igényeket, vagy boldogtalanok és betegek leszünk. A szeretet meghatározását a testünkön keresztül találtam meg. Ha „szeretethiány” van, a test megbetegszik. Mit tesz a szeretet a testben? A szeretet, ahogyan azt én meghatároztam, azt jelenti, hogy a test nem tud többé megbetegedni. Amikor a lélek felveszi ezt a szeretetet és gyakorolja, az agyhullámok kiváltó okként hatnak a test megfelelő működésére. Mert nem csak a szeretet iránti szükséglet van meghatározva, hanem az elektromos áram hatása is, amellyel a lélek – mint a zongorista – megnyomja a billentyűket, hogy az egész test megfelelően működjön. Az ember nem választhatja meg, mire van szüksége. A választás csak abban rejlik, hogy az ember hogyan használja azt, amit korábban felvett.

Tehát mi a szeretet? Meghatározásomban a két dimenzió, az érdeklődés és a szabadság ötvöződik. Mint ilyenek, egyiknek sincs határa, ezért mindkettő végtelen. Ha a szeretetet ebben a formában gyakoroljuk, akkor szabad lények vagyunk, akiknek már senki sem árthat. A szeretet a megoldás minden emberi problémára. A szeretet a másik iránti maximális érdeklődés. Miért fontos az érdeklődés a szeretet szempontjából?

A szeretetnek maximális érdeklődést kell tanúsítania a másik iránt. Az emberi szeretet is képes arra, hogy nagy érdeklődést mutasson a másik ember iránt. Ez azonban a másik emberben való érdekeltség, nem pedig a másik iránt való érdeklődés. Minden anya szereti a gyermekét. De akar-e valamit a gyermekétől, vagy nem akar semmit? Tudjuk, hogy az anyák az életüket is feláldoznák gyermekeikért, mert ragaszkodnak hozzájuk. Amikor azonban a gyerekek nem azt teszik, amit elvárnak tőlük, az anyák gyakran közbelépnek. Pácienseim túlnyomó többsége azt mondja, hogy domináns anyja van, vagy volt. Az anyák képesek kényszeríteni és kondicionálni a gyerekeket, feltételeket szabni nekik. De egyetlen ember sem szereti, ha kondicionálják, kényszerítik, feltételeket szabnak neki.

Az ember önszántából is hatalmas érdeklődést tanúsíthat egy másik ember iránt – elvégre szüksége van a szeretetére. Következésképpen nem tudják elengedni a másik személyt. A szeretet csak akkor igazi szeretet, ha a másik személy iránt van érdeklődés, és nem a másik személyben érdekelt. Ez csak akkor lehetséges, ha a szeretet 100%-os szabadságot ad a másik embernek, és 100%-ban tiszteli őt.

Jó lenne együtt élni valakivel, aki ilyen szeretetet gyakorol? Valakivel, aki hajlandó az életét adni értem, de megadja nekem a teljes szabadságot, hogy azt tegyek, amit akarok? Ez lenne a tökéletes kapcsolat. Mit gondolsz, mi a nehezebb: maximális érdeklődést mutatni valaki iránt, vagy teljes szabadságot adni? Amikor az emberi szeretet már nem kényszerít és nem szab feltételeket, akkor közömbösségre törekszik, és látszólag elfordul. Belül azonban általában továbbra is fennáll a vágy, hogy uralkodjon a másik emberen. Az igazi szeretet ezzel szemben nem ismeri a jóra való kényszerítést.

Miért kell az embereknek másokat jó cselekedetekre kényszeríteniük? Tényleg a másik biztonságáról vagy jólétéről van szó, vagy valójában a saját érdekükről vagy biztonságuk védelméről? A szabályokat és előírásokat gyakran az egyén közösség iránti felelősségével és mások iránti szeretetével indokolják. De a szeretet meghatározása azt mutatja: aki kényszert és erőszakot alkalmaz, annak nincs köze az igazsághoz. Az igazi szeretet nem ösztönöz semmilyen viselkedésre, nem köti azt feltételekhez. A feltételekhez kötés manipuláció, taktikázás, befolyásolás.

Pácienseimnél következetesen azt tapasztaltam, hogy minden problémájuk és betegségük abból ered, hogy nem tudnak szabadságot adni másoknak. Mindenesetre az emberek túlnyomó többsége nem tud szabadságot adni a másiknak, amint a dolgok nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak.

Már majdnem 40 éve vagyok házas, és még mindig gyakorlom, hogy megadjam a feleségemnek a szabadságát. Ha másoknak megadom a teljes szabadságot, mennyi szabadságom van nekem magamnak? Teljes, tökéletes szabadság. Ha megtagadom a szabadságot, és megpróbálok uralkodni másokon, akkor fájdalmaim vannak és beteg leszek.

A szeretet teljesen szabaddá tesz minket, ha a megfelelő módon gyakoroljuk. Szabadságot akkor kapsz, ha szabadságot adsz. Ha nem tudsz adni, akkor magad sem vagy szabad. Mert akkor attól függsz, akitől megtagadod a szabadságot, és akit szeretsz. Ezért leszek mindig független azoktól az emberektől, akiket a megfelelő módon szeretek. Ez a feltétel. Ha emberi módon szeretsz, akkor tényleg hagyod, ha a másik valami rosszat tesz, pl. pénzt pazarol? A szabadság kérdésében látható annak a próbája, hogy a szeretet valódi szeretet-e. Ahol hiányzik a szabadság, ott függőség van a másiktól, mert nyilvánvalóan akarok tőle valamit. A maximális érdeklődéssel és egyidejűleg a másik személy szabadságával járó szeretet ezt bizonyítja: Aki ilyen szeretetet produkál és ad, annak függetlennek kell lennie. Azonban csak egy lény igazán független: Isten, a Teremtő.

Mivel egyedül Isten független, Ő minden teremtmény számára korlátlanul elérhetővé teheti szeretetét. Mindenki gyakorolhatja azt, ha először elfogadja a szeretetet, majd továbbadja másoknak. Az emberek szabadon dönthetnek arról, hogy kinek adják a szeretetet – annak használata azonban feltétele a saját életüknek.

Önként eszel vagy kényszerből? Én magam is szívesen eszem, és gyanítom, hogy az emberek nagy többsége szintén. Általában nem azt gondolja az ember, hogy „milyen kár, már megint enni kell”. A szeretet is olyan dolog, amit nekem kell vállalnom és megvalósítanom, mert teremtmény vagyok. A szeretet az az elem, ami erőt ad az egész életemhez. Ezt a fajta szeretetet csak egy helyen találhatom meg – Istennél, a Teremtőnél.

Bármi legyen is az Istenről alkotott nézetünk: csak egy Isten létezhet – a szeretet egyetlen forrása. Egynél több forrás esetén a világegyetem alaptörvénye már nem lenne érvényes. Isten csak egy van, és mivel Ő Lélek, szükségszerűen személy.

---

1. Valószínűleg ismered a népszerű kérdést: Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ez a kérdés nem jelentéktelen. A válasz csak egy lehet: A tyúk és a kakas mindketten Isten teremtményei, és a tojás előtt jöttek létre. A tyúkok kakas nélkül is tojást tojnak, de soha nem kelnek ki belőlük csibék. Az élet szaporodásához szükséges feltételek sokfélék és nem egydimenziósak. ↩