17. Az új élet megteremtése az új identitással¶
Mivel az önbecsapás problémája az ember lelkében keletkezik, csak a lelkében lehet megoldani. Mivel az ember erre már nem volt képes önmagában, Isten megtalálta a módját, hogy segítsen neki. Isten azonban úgy teremtette a lelket, hogy kívülről nem tudja irányítani. A léleknek belülről, bizalommal kell a szeretet forrásához kötődnie. Tévedésében azonban az emberi lélek erre már nem képes, ezért Isten maga fogant egy emberi lényt egy Ádámtől örökölt életben.
Jézus fogantatása Máriában a Szentlélek által volt az egyetlen módja annak, hogy az embernek megoldást adjon. Az öröklés törvényének megfelelően Jézus azáltal örökölte az Önmagára vonatkozó igazságot, a helyes identitást – az Atya fia vagyok –, hogy az Atyától fogantatott. Az Önmagáról szóló igazság révén az embrió Istenhez kötődött. Ezzel elhárult az akadály, amelyet egy földi apa által fogant gyermek soha nem tudott volna leküzdeni. Az ember, Jézus, összekapcsolódott az Atyjával. Megfelelő fiziológiai kötődésben volt.
Az öröklési törvény értelmében azonban Jézus örökölte a hibát is az anyjától, Máriától. Ő azonban soha nem használta ezt a hamis identitást, hanem el kellett pusztítania azt önmagában. A földön töltött ideje alatt Jézusnak ellen kellett állnia annak a kísértésnek, hogy emberi létében Isten akarjon lenni, noha Ő teljes mértékben Isten is volt. Fontos megérteni azt a tényt, hogy Jézus az örökkévalóságtól fogva Istenként létezett. Jézus az istenségét az emberi természettel, mint egy ruhával takarta el. Ily módon az Ő embersége látható volt, istensége pedig el volt rejtve. Ez teszi Jézust egyrészt Isten Fiává, másrészt, Mária részéről – és így Ádámtól – az Ember Fiává.
Jézus tehát 33 és fél évig élt a Földön. Többször provokálták arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket identitása, hogy Ő Isten gyermeke, nem engedett meg.1 Kétségbe kellett volna vonnia valódi identitását ahhoz, hogy válaszoljon a többszörös támadásokra és megtévesztő manőverekre. A kétely lehetősége létezett, és ez volt a célja Sátán minden kísértésének, hogy így megakadályozza az ember megváltását.2 Jézus azonban soha nem kérdőjelezte meg identitását, hogy Ő mennyei Atyja gyermeke. Ennek eredményeképpen senki sem tudta Őt megkísérteni, hogy valami rosszat tegyen. Jézus egészen addig kapcsolatban maradt az Atyjával, amíg a kereszten át nem adta a lelkét.
Jézus küldetése az volt, hogy az Atyával való kapcsolatán keresztül és az Atyával együttműködve leleplezze és leküzdje az emberi lélekben rejlő tévedést önmagában. Jézus eltávolította a bűnös természetet, a hamis identitást önmagában. Ezt teljesen eltávolította, amikor a kereszten felkiáltott: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Most Ádám élete, az ember, akitől mindannyian származunk, megszabadult a bűnös természettől.
De nem állt meg itt. Az egész embernek meg kellett halnia, mert test és vér nem örökölheti Isten országát (1Korinthus 15:50). Ádám élete az egyszeri bűne miatt halott volt. Az ember többé nem tudja magát Istenhez kötni, és ezért nem képes többé megtartani az életét. Mindazonáltal az ember kizárólag kegyelemből létezik, de csak korlátozott ideig, hogy az egyénnek lehetősége legyen a régi életből való kilépésre.
Azzal, hogy belépett Ádám életébe – amelyből minden ember él –, és magára vette minden bűn okát (az „én isten vagyok” tévedést), és megsemmisítette azt Önmagában, Jézus magára vette az egész világ bűneit, hogy igazságosan ítélkezzen felette. Jézus magára vette minden valaha létezett ember bűnét, és a bűn oka és következménye felett győztesként halt meg. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Ádám életének visszavonhatatlanul véget kellett érnie, az teljesen megszűnt. Ezért kellett Krisztusnak az egész embert a kereszthalálba vinnie. A mi megváltásunkhoz szükséges volt, hogy a régi életet teljesen megsemmisítse, és a feltámadás által egy teljesen új életet teremtsen azokból az immár megtisztított összetevőkből (test és lélek), amelyekből ez az élet állt.
A harmadnapi feltámadása által Krisztus lett a második Ádám – egy életet adó lélek (1Korinthus 15:45). Amikor Krisztus feltámadt a halálból, halhatatlan lényként és örökre egyesülve Istennel, új teremtmény lett, és az is maradt. Most már örökké az igazságban van. Ő Isten elsőszülött Fia. A csodálatos üzenet itt az, hogy mindannyian Isten fiaivá és leányaivá válunk a Jézusba vetett hit által. Ez a mi üdvösségünk. Nincs más lehetőség az ember számára. Ez az egy új élet minden, amire szükségünk van! Ha a régi ember hitben elfogadja, az új ember az isteni természet részese lesz. Igazságunk és minden reménységünk egyedül Krisztusban van. Az Ő új élete vezet vissza minket Isten jelenlétébe.
Az új ember elválaszthatatlan Istentől. Az önbecsapás örökre kizárt az új életben. Ezt a megváltás hozza el. Isten tett valamit, hogy az önbecsapás többé ne legyen lehetséges. A Teremtő elválaszthatatlanul egyesítette magát az emberrel. Isten teljes világosságot teremtett az egész világegyetem számára, hogy a Teremtőnek nincs alternatívája. Egyetlen lélek sem lesz képes soha többé kétségbe vonni, vagy megcáfolni ezt. Soha többé egyetlen lélek sem lesz képes becsapni önmagát az identitásával kapcsolatban. A megtévesztés egyszer s mindenkorra lelepleződött és megmutatkozott minden lénynek: A Teremtő és a teremtmény kapcsolata abszolút, változatlan, jó és helyes.
Isten a Jézus feltámadása által teremtett új életet kínálja fel minden embernek, hogy hit által elfogadja azt. Ennek az új életnek a hit általi elfogadása a megoldás minden emberi problémára. Az Istentől való elszakadás, amely Ádámmal és Évával kezdődött a bűnbeesés által, és minden leszármazottjukat érinti, nem fordítható vissza az ember saját erőfeszítései által. Az Istenhez való visszatérés számunkra lehetetlen – ami azt jelenti, hogy meg kell halnunk. Az egyetlen kiút az, ha hit által elfogadjuk Jézus életét.
Az üdvösséghez szükségünk van mind az Ő földi életére, mind pedig arra az új életre, amelyet Ő teremtett, amikor második Ádámként kijött a sírból. Számomra személy szerint ez azt jelenti, hogy minden bűnöm bocsánatot nyer, és beléphetek egy új életbe – az Ő életébe, a Jézus életébe. A Szentlélek ebben lényeges szerepet játszik. Ő képes Jézus életét a hit által elérhetővé tenni számunkra. A Szentléleknek minden ember szívében kell munkálkodnia.
A kérdés az: Hogyan tudják az emberek alkalmazni az új életet, ahhoz hogy szabadságban élhessenek?